HU EN
FőoldalDebrecen és a múzeumügy

Debrecen és a múzeumügy

Városi Múzeum

Az 1860-as évektől kezdve, amikor egyre inkább megélénkültek Debrecen modernizálását és kulturális élete fejlesztését célul tűző törekvések, egyre többször merült fel egy múzeumi egylet megalapításának a gondolata, amelynek alapját a kollégium gyűjteményei jelenthették volna. 1864-ben Telegdi Kovács László újságíró, ügyvéd, malom- és fürdőtulajdonos a Debreczeni Ellenőrben nélkülözhetetlennek tartotta egy múzeumi egylet megalapítását. Egyrészt a nyugat-európai városoktól való elmaradottságunk megszüntetésének egyik lehetőségét látta benne, másrészt a műveltség emelésének eszközét. Kidolgozta az egylet szervezeti szabályzatát is, de a tervből nem lett semmi. Hiába kérte "a magyarok istenét, hogy ösztönözze és segítse e város és vidék emelkedett szellemű és minden jóra, szépre és hasznosra kész fiait". Csak 1873-ban alakult meg végül az egylet, de a körülötte kirobbant viták miatt működését nem kezdhette meg. A millennium idején felgyorsult a muzeális értékű emlékek felkutatása és gyűjtése. Ekkor a Csokonai Kör vezetősége javasolta, hogy elhelyezésükre hozzanak létre egy múzeumot. Azonban 1902-ig kellett várni a Városi Múzeum megalapítására. Löfkovits Arthur ékszer és műkereskedő a Debreceni Műpártoló Egyesület október 26-i ülésén ajánlotta fel gyűjteményét a városnak, hogy a műtárgyak bemutatására múzeumot építsenek. Löfkovits 2500 darabot számláló gyűjteménye érméket, fegyvereket, régiségeket, ásványokat és ipar- és képzőművészeti alkotásokat tartalmazott. Hogy ezúttal meg is valósult a terv, részben annak köszönhető, hogy Löfkovits komoly szakmai, üzleti és politikai kapcsolatokkal rendelkezett és számos fórumon folyamatosan napirenden tartotta az ügyet. 1905. május 22-én, a Csokonai halála százados évfordulóján rendezett ünnepség keretében végre megnyílhatott a Városi Múzeum a Fűvészkert utcai gazdasági iskola első emeletén. Ugyanebben az évben a város megvásárolta a Hatvan u. 23. sz. házat, amelynek helyén Csokonai szülőháza állt, s ide költöztették át a gyűjteményeket. 

A Városi Múzeum a helyi és a nemzeti múlt bemutatását, a nemzeti hagyományok megmentését és megőrzését tűzte ki céljául: "nemzeti múltunk megbecsülését, nemzeti irodalmat és szellemet, művészi szépet művelő és fejlesztő kultúrtörekvéseknek [helyet adni] a magyar alföld rohamosan fejlődő gócpontján, ebben az ősi magyar városban". Löfkovits nagyváradi zsidó család gyermekeként került Debrecenbe. A kultúra támogatását - sok sorstársához, például Ernst Lajoshoz hasonlóan - bizonyára a magyar nemzethez tartozása bizonyítékaként is fontosnak tartotta. Míg ő elsősorban mecénásként, a pénzével segítette elő a debreceni múzeum működését és fejlődését, addig Zoltai Lajos szakértelmével, szakmunkáival és nem utolsósorban ismeretterjesztő cikkeivel tette ugyanezt. Az intézmény első múzeumőrét az a hit vezette, hogy minél többet tudunk múltunkról, minél több emlékjelet állítunk múltunk nagyjainak, vagyis minél nagyobb szerepe van a kulturális emlékezetnek egy közösség életében, annál inkább meg tudja őrizni közösségi önazonosságát és nemzeti jellegét. Meggyőződése szerint a nemzeti vonatkozások nem pusztán színezői valamely kulturális alkotásnak, hanem alakító-formáló, konstitutív tényezői. A Városi Múzeum gyűjteményi gazdagságáról vagy legalábbis összetettségéről osztályai tanúskodnak: könyv-és kézirattár, régiségtár, képzőművészeti osztály, néprajzi osztály és természetrajzi osztály. A 20’-as években Városi Múzeum gyűjteményét egyesítették Déri Frigyesével. A Déri Múzeum állandó kiállításán mint egymást kiegészítő-összetartozó tárgy-együttesek voltak láthatók.

 

Déri Múzeum

1920. október végén jelentős eseményre került sor Debrecenben. A városba látogatott Déri Frigyes, Bácskából származó Bécsben élő selyemgyáros hogy szóban is megerősítse, a magyar államnak ajándékozott gyűjteményét Debrecenben kívánja elhelyezni. Látogatását arra is föl szerette volna használni, hogy a belvárosban megfelelő helyet találjon a múzeum épületének. Déri gyűjteménye az egyetemes és a magyar művelődéstörténet számos olyan emlékét tartalmazta - az ókori egyiptomi halotti kultusz emlékeitől kezdve, a gazdag fegyvertörténeti anyagon, a kelet-ázsiai műtárgyakon, régi magyar festményen és könyveken keresztül a páratlan gazdagságú éremgyűjteményig -, amelyek kiemelték a debreceni Városi Múzeumot a vidéki múzeumok sorából, s újra ráírták Debrecent a magyar és az európai kultúra térképére.

Déri Frigyes 1852. december 10-én született egy föltörekvő zsidó család második gyermekeként. Testvérei között művelődéstörténeti és tudománytörténeti szempontból jelentős személyek találhatók: Déri Kálmán festőművész, Déri Miksa mérnök, feltaláló, Déry Julianna írónő és Déri György gyűjtő. A család 1873-ban vándorolt ki Bécsbe. Frigyes a Kereskedelmi Akadémián sajátította el a kereskedelemhez szükséges ismereteket. 1882-ben kezdte meg vállalkozói tevékenységét, s hamarosan az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legsikeresebb és szakmailag legelismertebb textilipari vállalkozójává vált. A polgárság azon részéhez tartozott, akiket megérintett a századforduló műgyűjtő szenvedélye. Kezdetben stájerországi „kastélyát” trófeákkal, vadászfegyverekkel és ásványokkal saját és felesége kedvére rendezte be „múzeumnak”. 1912-től olyan gyűjtemény kialakítására törekedett, amelynek darabjai jelentős tudományos értékkel rendelkeznek, az emberi művelődés és civilizáció fejlődésének lenyomatai. Gyűjteménye gyorsan fejlődött. 1916-ban a műtárgyak értéke 239.000 korona volt, 1919-ben pedig már meghaladta a 15 milliót, a tárgyak száma pedig leszámítva a könyveket, kéziratokat, metszeteket és érmeket az 5000 darabot.

Dériben akkor született meg a szándék, hogy szülőhazájának ajándékozza gyűjteményét, amikor szembesült azzal, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kulturálisan ketté van szakítva. Történt ugyanis, hogy 1916-ban a bajai múzeumnak szerette volna ajándékozni öccse, Déri Kálmán egyik festményét, s nagyon megdöbbentette, hogy Bajának nincs múzeuma. Eleinte gyerekkora városának, Bajának szánta műtárgyait, de a város Trianon után elveszítette regionális jelentőségét, ezért megváltoztatta szándékát, s Czakó Elemér államtitkár tanácsára Debrecent választotta: "Mindezen okokból megingathatatlan elhatározásom, hogy gyűjteményem megosztás nélkül oly magyar városba kerüljön, mely nagyságánál, fekvésénél és magyar jellegénél fogva legalkalmasabb arra, hogy a gyűjtemény benne magyar kultúra közkincsévé válhassék. (…) Az alapító – habár a részben Nagyméltóságod esetleges eltérő kívánsága előtt meghajolni kész – azt óhajtaná, hogy gyűjteménye DEBRECEN sz. k. városban találjanak helyet, mint amely nagyfontosságú város lakosságának színmagyar voltát, tudományegyetemének nagy fontosságát illetően".  Választása oka tehát egyrészt az volt, hogy a városnak volt egyeteme, s úgy gondolta, a diákok tanulását elősegítheti az egyetemes művelődéstörténeti jelentőségű tárgyak tanulmányozása. Másrészt Trianon után megváltozott Debrecen kultúrpolitikai jelentősége, fontos nemzetpolitikai cél volt, hogy a „színmagyar vidéken kulturális gócpont legyen”.  Déri részben maga is a hazája iránti szeretete és hálája, valamint hűsége jelének tekintette az adományozást: „amit cselekedtem, az nem más, mint kötelességteljesítés, és örömöm abban telik, hogy édes szép hazánk és szeretett nemzetünknek evvel a szerény alapítvánnyal nyilváníthattam rendületlen hűségemet”. Kijelentése hitelességét az igazolja, hogy a trianoni döntés után is megőrizte magyar állampolgárságát. A Trianoni békeszerződés 61. cikkelye szerint automatikusan mindenki annak az országnak az állampolgára lett, ahol az új határok meghúzása után életvitelszerűen tartózkodott. A szerződés azonban meghagyta az optálás lehetőségét, vagyis kérni lehetett, hogy melyik állam polgáraként tartsák nyilván. Dérit a bécsi közigazgatás magyar állampolgárként tartotta számon. Ez onnét tudható, hogy 1922-ben a Monarchia selyemipara fölvirágoztatásáért és a kereskedelmi kamarai aktív tevékenységéért kitüntetésre javasolták, amit a belügyminisztérium azzal az érvvel tagadott meg, hogy Déri magyar állampolgár. S volt még egy szempont, amit külön hangsúlyozott az alapító: a kulturálisan megerősített Debrecen komoly kulturális hatással és vonzerővel lehet "a megszállott részekre", s szellemi rést üthet az erdélyi határon.

Annak érdekében, hogy mindenki könnyen megnézhesse gyűjteményét a belvárosban szeretette volna felépíteni múzeumát: „a hely jobban hozzáférhető volna az egész város közönségének, a polgári és egyéb iskoláknak, és mivel ott egy Uránia-féle előadási termet is tervezünk, az egyetemi tanárok által ott tartandó előadásokat is könnyebben és gyakrabban látogatná a város közönsége”.  A telekről azonban sehogyan sem tudott megegyezni a város és a református egyház vezetésével, akik nem akartak belvárosi telket adni. A telek kiválasztása körüli huzavonának végül Magoss György polgármester vetett véget, aki 1925 júniusában a törvényhatósági bizottsági ülésen döntő jelentőségű indítványt tette: „Mivel pedig a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény kulturális hivatását csak akkor töltheti be, ha hozzá méltó helyen elrendezve és kiállítva szolgálhat a nagyközönség okulására, itt az ideje, hogy a múzeumalapító Déri Frigyes fennkölt gondolatát megvalósítsuk és a debreceni Déri Múzeumot felépítsük.”

Déri Frigyes nem érte meg a múzeum felépítését. 1924. október 27-én bécsi otthonában váratlanul elhunyt. Debrecen valamennyi felekezete gyászmisét tartott érte, temetése órájában pedig megkondult a Nagytemplom tornyában a Rákóczi-harang, megállt a forgalom és a munka.  Gyűjteménye jelentős rész már magyar területen volt: numizmatikai anyaga Debrecenben, számos tárgy a Nemzeti Múzeumban, fegyvergyűjteménye pedig a Gárdapalotában. A lakásán őrzött tárgyak hazaszállítását csak 1925 tavaszán engedélyezte az osztrák állam. A Déri Múzeumot pedig 1930. május 25-én országos jelentőségű ünnepség keretében nyitották meg.

Lakner Lajos

 

 

Kövessen minket:

YouTube
Feliratkozás hírlevélre
Debreceni Irodalom Háza - Minden jog fenntartva © 2020
Debrecen, Péterfia u. 28.
Tel.: +36 (52) 322-207
href="mailto:uh!pont!azahmoladori!kukac!azahmoladori">E-mail: uh!pont!azahmoladori!kukac!azahmoladori
készítette: WebDeb.hu