Belépés /
Regisztráció
HU EN
FőoldalKiállításokMesés (B)irodalom

Mesés (B)irodalom

Mesés (B)irodalom
Hogyan lehet (újra) felszabadult gyermek, aki belép egy „rideg” és „statikus” közintézmény légkörébe, egy múzeumi kiállítótérbe, amiről óvoda óta hallgatjuk az óvásokat: „Ne hangoskodj! Ne szaladgálj! Ne nyúlj semmihez! Figyelj! Légy csendben! Viselkedj!” Hogyan tudjuk feloldani ezeket a berögzült tiltásokat? Hogyan tudjuk ilyen feltételek mellett játszva tanítani a gyerekeket, közel hozni hozzá és saját nyelvére formálni a kiállítás által közvetített ismereteket?

Először is, kedves látogató, kérlek, vedd le a cipőd, és lépj be a Mesetisztásra, majd az Óperenciás-tenger és az Üveghegyek alatt heveredj le a fűre, Mirr-Murr és Kukori között talán találsz egy kényelmes buckát. Nézegetheted a falon a virágszirmokat, mindegyik más-más történetet mond el a TV Maciról, A kockásfülű nyúlról, Frakkról, Vukról, vagy, ha kedved tartja, választhatsz egy mesekönyvet a földalatti üreg polcairól. Ám, ha ehhez sincs kedélyed, akkor azzal kell beérned, hogy én mesélek el neked egy történetet…

 

Egyszer volt, hol nem volt a Debreceni Irodalom Házában egy Mesés (B)irodalom című időszaki kiállítás, mely a magyar meseirodalom tájára kalauzolta a látogatókat. Bemutatta a magyar népmesék világát, Benedek Elek és Arany László munkásságát, emellett játékos nosztalgiával hívta életre a ’60-as, ’70-es években útnak induló úgynevezett „retró” mesék hőseit. A látogató találkozhatott Mazsolával, Kukorival és Kotkodával, a TV Macival, tanúja lehetett Frakk, Mirr-Murr, A legkisebb ugrifüles, Süsü, A kockásfülű nyúl, Pom Pom, Vuk, Ludas Matyi, Misi Mókus, A Nagy Ho-ho-ho-horgász és még sok-sok mesehős kalandjainak. Továbbá megismerhette a magyar meseirodalom olyan feledhetetlen alakjainak munkásságát, mint például Csukás István, Marék Veronika, Bálint Ágnes, Dargay Attila, Henrik Irén és Sajdik Ferenc. 

 

Sajdik Ferenc Pom Pom rajzai

Már 2017-ben felmerült az ötlet, hogy egy olyan tárlatot kellene éltre hívni, mely a legfiatalabb korosztályt is meg tudja szólítani, sőt akár a kétéves gyermekeket is huzamosabb ideig aktívan le tudja kötni a kiállítótérben. 

 

A kiállítás fókuszpontjába a mese tematikája került, ugyanis a mesei szövegeken keresztül lép először kapcsolatba a gyermek a szépirodalommal, ugyanakkor a mesélés folyamata egy mély, személyes kapocs is a gyermek és a szülő, nagyszülő között. Ennek nyomán esett választásunk az úgynevezett retró mesék bemutatására, mely által a szülők, nagyszülők számára is előhívhattunk egy nosztalgikus élményt, előidézve akár három generáció gyermekkori emlékeinek találkozását. 

 

A Mesés (B)irodalom kiállítás azt a történetet szerette volna elmesélni, hogyan indult el a televízióban Bálint Ágnes kezdeményezésére az Esti mese sorozata, hogyan hívták életre a TV Maci figuráját Foky Ottó tervei alapján Pintér Maja és társai, hogyan készültek az első magyar bábfilmsorozatok, rajzfilmek, és legfőképp milyen mesei szövegek adták a történetek forrását. A kiállítás Csukás István meséi nyomán bemutatta Mirr-Murr, Pom Pom, A Nagy Ho-ho-ho-horgász, Süsü, A legkisebb ugrifüles és Sün Balázs képi ábrázolásainak, rajzfilmjeinek alakulástörténetét. 

 

Irodalmi kiállítás lévén a feladat nem tűnt egyszerűnek, hiszen olyan fiatal korosztály tagjait szerettük volna behívni a múzeumba, akik még legjobb esetben is csak barátkoznak az olvasással, így a kéziratok tömeges bemutatásának ötletét el kellett vetnünk. A kiállítás tervezése során törekedtünk arra, hogy a bemutatott mesei szövegvilágot mindvégig erős vizuális tartalommal szemléltessük. Ebből a megfontolásból adtunk teret a kiállítótér egyik teljes falán a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat jelenetképeinek, továbbá Sajdik Ferenc Pom Pom és A Nagy Ho-ho-ho-horgász rajzainak, Marék Veronika eredeti Kockásfülű nyúl vázlatának, a rajzfilm elkészítése során használt celluloid-lapokra applikált figuráknak, továbbá a zseniális Dargay Attila-rajzoknak, amik a filmvásznon többek között életre hívták Fekete István Vukját, Fazekas Mihály Lúdas Matyiját.  

 

A kiállításban két pihenőpontot alakítottunk ki a látogatók számára, az egyik egy mesei világot imitáló környezetben várta őket, ahol számos mesekönyv közül válogathattak, hogy megpihenve egy rövidebb-hosszabb mese elolvasásával múlassák az időt. A mesesarokban szándékosan nem használtunk asztalokat, székeket, ezzel oldva a múzeumi légkört. Az olvasni vágyók a műfűvel bevont hungarocell dombokra vagy Frakk-mesehősöket mintázó párnákra heveredhettek le. A könyvespolcot olyan mesekönyvekkel, melyek hősei a kiállításban is megtalálhatóak voltak, így a történetek nem csupán kikapcsolódást nyújtottak, hanem alkalmasak voltak arra is, hogy ha a gyerek nem ismerte a szereplőket, a szülő vagy nagyszülő megoszthassa vagy feleleveníthesse az adott történeteket. A kiállítás másik pihenőpontja a múzeumi vetítőszobában kapott helyet, ahol egy diavetítő és számos diafilm várta a látogatókat. A vetítőszoba meghitt félhomálya tökéletes teret teremtett arra, hogy a szülő, nagyszülő saját hangján játszva imitálja a mesehősök alakjait a gyerekeknek. 

 

 

Olvasósarok kicsiknek és nagyoknak Bálint Ágnes, VUK, A kockásfülű nyúl és Pom Pom társaságában

 

A kiállítás tervezése során mindvégig szem előtt tartottuk, hogy olyan szegmenseket építsünk be a kiállítóterekbe, melyek le tudják kötni az ifjabb korosztály grandiózus energiáit. Ebből a célból egy mozgásterapeutával konzultálva, olyan, a mese tematikájához kapcsolódó mozgásfejlesztő eszközöket helyeztünk el a kiállítóterekben, melyek játékos módon fejlesztették a gyerekek egyensúlyérzékét és finommotoros képességeit.  

 

A kiállítás játékosabb befogadása érdekében két lehetséges múzeumpedagógiai foglalkozást hozott létre Aranyi Fruzsina múzeumpedagógus. A Keszekusza mese játéka a kisebb gyermekek számára jelentett szórakoztató kikapcsolódást, melyben a játékos nyomozás, a rajzolás és a mozgás örömét nyújtottuk az aprókáknak. A Macskakaparás pedig a nagyobb gyerekek és felnőttek mókájaként szolgált, ahol a mese tematikájára épülő talányosabb feladványok várták a merész lelkű látogatókat.  

 

A kiállítás építését nehezítette, hogy nem egy különálló kiállítótérben kapott helyet, hanem a Debreceni Irodalom Háza Álmodó magyarok – Történetek Debrecen irodalmából című állandó kiállításának hézagosabb szegmenseit lakta be. Ezáltal mindvégig ügyelnünk kellett arra, hogy a két kiállítás eltérő tematikájának összeillesztése ne okozzon zavart a látogatók számára.  

 

 

A kiállítás fogadtatása meglepte az alkotókat. A kezdetektől tudtuk, hogy igen merész vállalkozásba kezdünk azzal, hogy egy múzeumi légkört szeretnénk akár kétéves gyerekek számára izgalmassá, élvezhetővé tenni, ahol játszva tanulhatnak. Merőben elrugaszkodtunk a hagyományosabb értelemben vett kiállításépítés módszereitől, és kissé játszóházszerűvé transzformáltuk a kiállítótereket, dacolva a „hagyományos” látogatói magatartásokkal, már amennyiben feltételezzük ennek relevanciáját. A kiállítás megnyitását követően megváltoztak az átlagos múzeumi hétköznapok. Az első jelentősebb eltérés decibelben volt mérhető. A múzeum hangossá vált, megtelt felszabadult gyermekzsivajjal, amelyet a kiállítás készítői egyértelműen pozitív visszajelzésként értékeltek. Abszolút mértékben megnőtt az ifjú látogatók száma. A célkitűzés alapján sikeresen elértük a kisgyermekes családokat, akik rendszeresen, számos alkalommal visszatérőként (extrém esetben akár ötször is) látogatták a kiállítást. A másik jelentős változás percben volt mérhető. A látogatók múzeumban eltöltött ideje jelentősen megnőtt. 

 

Tüskéshátú, A legkisebb ugrifüles barátja

Bár kiállítóterünk négyzetméterében nem számít hatalmasnak, számos alkalommal ocsúdtunk a felismerésre, hogy a koradélután érkező család tagjai még záráskor is a múzeumban időztek. Előfordult olykor, hogy a távozás során a gyermekek nem örömtelin, hanem könnyes szemmel búcsúztak mesehőseiktől, a szülő pedig a visszatérés esélyével csitította őket. Számomra az egyik megdöbbentő reakciót a cipők rendszeres levétele okozta, mely a Mesetisztásra való belépést előzte meg. Ez a látogatói reflex azt sugallta, hogy megváltozott a múzeumi tér befogadásának módja. A cipő levételével a látogatók otthonosabb légkört hoztak létre, kényelembe helyezték magukat, óvták a kiállítótér épségét. A kiállítótér falait égkékre festettük, a falak mentén a padlót műfűvel bevont hungarocell buckákkal vettük körül, amiken a mesehősök plüssbábjai pihentek. A szoba közepére pedig egy tavat festettünk, melyre mozgásfejlesztő hidakat helyeztünk. Ebben a térben igyekeztünk felszámolni a „ne érintsd” elvét, olyan légkört kialakítva, mely felszabadítja és játékra ösztönzi a gyermekeket. A célunkat, úgy vélem, elértük. 

 

Bár a kiállítás alkotóinak értékelése sosem lehet objektív, a látogatói véleményeket hűen tükrözik a vendégkönyv bejegyzései. Íme a teljesség igénye nélkül néhány visszatérő citátum: „segít a gyerekek olvasóvá nevelésében”, „újra gyermek lehettem”, „megmutathattam az unokámnak”, „visszarepített az időben”, „élmény”, „köszönjük”, „végre egy múzeumi látogatás, amit az 5 évesem is élvezett”, „a kislányom szavai: Anya még maradjunk”, „sok ehhez hasonlót”, „még a múzeumból felhívtam apukámat, hogy megköszönjem neki a gyerekkorom meséit”.

 

A kiállítást 2019. április 7-én zártuk be, azóta két hónapot töltött a bécsi Collegium Hungaricum kiállítóterében hasonló látogatói reakciókkal gazdagodva. A kiállítás jövőjéről szót ejtve említhetjük, hogy a Gödöllői Városi Múzeum érdeklődik a tárlat utaztatása iránt. Ám szerencsére nem kell elköszönnünk minden mesehőstől, ugyanis a kiállítás során bemutatott Csukás István-kéziratok és a Foky Ottó tervei alapján készült Mirr-Murr-, Misi Mókus-, TV Maci- és A legkisebb ugrifüles-bábok ezután már a Déri Múzeum gyűjteményét gazdagítják, amiket remélhetőleg minitárlatok alkalmain láthatnak még az érdeklődők.

 

                                                                                                                                  Veisz Bettina, muzeológus

Déri Múzeum, Irodalmi Tár

 

Cím: Mesés (B)irodalom

Kiállítás helye: Debreceni Irodalom Háza

Időpont: 2018. június 16. – 2019. április 7.

Kurátor: Veisz Bettina

Rendezők: Aranyi Fruzsina, Soltészné Csorba Ildikó, Szabó Anna Viola, Lakner Lajos

Múzeumpedagógia: Aranyi Fruzsina 

 

Vándorkiállítási helyszín: Bécs (Collegium Hungaricum)

 

Jegyárak

Teljes árú belépőjegy
600 Ft/fő
Kedvezményes belépőjegy
(6-26 év között, 62-70 év között)
300 Ft/fő
6 éven aluliaknak
ingyenes
70 év felettieknek
ingyenes
Családi belépő
(2 felnőtt és max. 3 iskolás korú gyermek)
1.200 Ft/család
Tárlatvezetés
3.000 Ft/ csoport

A fizetés módja: készpénz. SZÉP kártyát, utalványt nem fogadunk el.

Kövess minket:

YouTube
Feliratkozás hírlvélre
Debreceni Irodalom Háza - Minden jog fenntartva © 2020
Debrecen, Péterfia u. 28.
Tel.: +36 (52) 322-207
href="mailto:uh!pont!muezumired!kukac!azahmoladori">E-mail: uh!pont!muezumired!kukac!azahmoladori
készítette: WebDeb.hu